Valamin elmereng, bár gondolhatnék arra, hogy a Volturrit emlegetni még a gondolataimban is, kicsit sok, és erős túlzás, pedig tényleg nem azért gondolok erre mert a végsőkig akarok menni, csak valahogy elborult lehet az agyam. De nem ez lenne a legrosszabb, hanem ha a halálos ítéletem tervelném. Az nem jut eszembe, csak a Volturri, a vörös szemek, és hogy segítek Aro-nak a jövő meglátásában, és szinte már előttem a kép, hogy ott állok a sötét alagsorban mellette, mintha legalábbis a kedvese lennék, és annyira el sem borzaszt a dolog. Vagyis nem valami szép kilátások, de ha evvel Edward-ot boldoggá tehetem, az mindennél jobb érzéssel tölt el. Vissza tényleg nem mehetek vele, és a családhoz sem. Szóval fel is út, le is út.

Megérzem ujját az ajkamon, és önző módon mégiscsak a csókjára vágyom újra, hogy testünk még jobban simuljon össze, pedig ezért van most lelkiismeret fordulásom, és ráadásul alig pár perce mentem el.

Most mégis magához húz, és megcsókol, mire jó, ha olvasnak a gondolataimba?! De nem akarom elengedni, mint valami mohó gyermek a cukorka boltban, vágyakozom az édesség után, mert nem érzem nélküle boldognak magamat. Ha nem kapok csokoládét, akkor sírógörcsöt kapok vagy depresszióba esek. Ha el kell hagynom ezeket az ajkakat, mégiscsak értelmét veszti az életem.

- Akkor se az eszemre hallgattam, amikor rútul elcsábítottalak, és megrontottalak. – mondom egy kaján vigyorral. – Amúgy meg mindegy hol csináljuk, ha veled lehetek semmi sem érdekel. – eszembe jut egy fájdalmas búcsú jelenet valami régi filmből, fekete-fehér, és a szívem szorul össze, ha nekünk is külön utakra kell majd lépni.

- Vagyok elég mocskos belül, hogy a fürdő ne tűnhessen annak. – és még mindig nem mozdulok, pedig már elzárta a csapot, de rajtam sajnos több a ruhanemű, hisz a törülköző körülöttem, rajta meg semmi. Ezek után várja azt, hogy ne akarjam azonnal sarokba szorítani, hisz megtehetném, egy laza mozdulattal, de lehet jobb ha most kiszellőztetjük a fejünket.

- És akkor hova megyünk?!- szállok ki végül a kádból, majd támasztom meg az ajtófélfát, és figyelem a sötétben tökéletes alakjának körvonalait, csodálatos…és elbűvöl, olyannyira, hogy alsó ajkamba harapok.

- Amúgy meg már nem nagyon van, amit felvegyek. – jegyzem meg mellesleg, mert ami rajtam volt, annyi volt nálam, és az is széttépve hever valahol, ahogy Edward nadrágja is. Lehet jobb, ha maradunk a mocskos fürdőszobánál, ha már itt úgyis szétzúztuk az ágyat, pedig még ki sem kötözött.

Nem gondoltam volna, hogy a szex derít fel megint, ennyire tényleg nem lehetek önző!

- Szóval… - lépek oda hozzá szorosan, bár be kell valljam, egy kis „dobjuk el az agyunkat” buli is jólesne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.