Hirtelen Edward jelent meg a semmiből, pedig már kezdtem feladni a reményt, és gyűjteni az erőt, hogy támadjak, de valahogy képtelen voltam megmozdulni, de ha kell, én megölöm!

Már épp bennem volt, hogy felállok, ha bár láttam, hogy épp egy pofont készülne adni, bár nem lehettem benne biztos. Szerintem ő se tudta pontosan mit tegyen velem, magának akart, de el kívánt taszítani is, valamiféle elégtételre vágyott, fájdalmat akart okozni, és valahogy ennél a résznél bizonytalanodott el mindig. Mert beleőrült volna a kínba, így is szenved eleget a vérszomja miatt, érezte eleget meggyilkolt áldozatainak fájdalmát, legbelül egy nagyon eldugott helyen, és nagyon apró módon, de csak szeretett még.

Így megszólalása megdöbbentett, de szerintem rá is játszott a kemény fiú szerepére, vagyis én még mindig rettegtem tőle, és elképzelni se tudtam, honnan tudhatja a dolgot, mert ilyet blöffölni elég jónak kell lenni.

Hát utánunk jött, lehet bocsánatot akart volna kérni… elgondolkodtat a dolog, hogy elfogadtam-e volna!?

- Veled sosem volt még ilyen jó. – kapott erőre hirtelen a lábam, talán mert már nem engem nézett meredten, és tartott fogva a szemével. Felálltam, de hirtelen termett velem szembe, és szorított a falnak, mint egy védtelen lényt. Nem tudtam honnan ez a mérhetetlen ereje. Aztán ahogy szemünk találkozott, lévén, hogy a falnak nyomott, a nyakamat szorította és úgy emelt a magasba enyhén, megláttam a szemében egy leheletnyi vörös izzást. Megint csak elborzadtam.

- Gondoltam elmegyek utánatok, elmondom, hogy „sajnálom, elborult az agyam, beszéljük meg”. Esme javasolta a dolgot. Fontolóra vettem, és úgy döntöttem, leéltünk annyi évet együtt, és egy alaptalan feltevés miatt nem kéne tönkre tenni mindent. Így követtem a szagodat. De egy idő után a hangod vezetett. Azt hittem valami baj van, de rá kellett jönnöm, hogy ezek kéjjel teli sóhajok. – felizzott a tűz, én pedig próbáltam lefejteni ujjait a nyakamról. – De szerencsémre volt egy-két ízletes finomság a motelben, akiken levezethettem a feszültséget. – mondta egy majdhogynem ördögi kacajjal, és egy laza mozdulattal hajított félre a sarokba. Edward felé fordult.

Tehát döntött. Ha nem is velem kezdi, de végezni szeretne velünk. De reméltem, hogy ezt csak az emberi vér diktálja. Nem mintha lehetne ezt orvosolni, de Carlisle és Esme sem sietett a segítségünkre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.