Próbált féken tartani, de ahogy megérintett, ahogy megcsókolt, valami elszabadult belőlem, valami hajthatatlan, eddig számomra is ismeretlen ösztöni lény, valami vadállat, aki lehet mindig is bennem lappangott, és szabadságra áhított. Jó volt újra magamban érezni őt, jó volt, ahogy a mozgás egyre gyorsabb volt, alig kaptam levegőt, próbáltam valahogy megkapaszkodni a mosdókagylóban.

Persze jobb lett volna, ha hosszabb ideig időzik el a dologgal, bármennyire a motelban leteremtettem, hogy ne játszadozzon az érzékeimmel. De ez most a hely szelleméhez tartozott, hogy csak egy gyors menetet engedhessünk meg magunknak. Pedig rá kellett jönnöm, hogy nagyon is bejött az a lassúság, a finom aprólékosság, de ezt a helyzetet se vetettem el, valami csodálatos volt, amikor hirtelen rám tört a gyönyör, egy hatalmas lökésben, végigfutott egész testemen, és egy hangos nyögésben teljesedett ki.

- Te meg felülmúlhatatlan. – mondom több sóhaj közepette, mert egyszerűen fenomenális élményt nyújtott. Ha az első csodálatos volt, ez a második meg még nagyobb élmény, már előre felizgatott a dolog, hogy milyen lesz a többi.

Fejem fáradtságtól dőlt neki mellkasának, bár vágytam volna még puha érintéseire, mert nem tudom meddig leszek képes türtőztetni magamat az út alatt. Sebaj, majd elhúzzuk az ajtókat, hogy csak kettesben legyünk, és ha nem is konkrét együttlétet alkotunk majd, maximum ilyen Elemi ösztön 2-őt. És már megborzongtam, ahogy felidéződött bennem a film kezdete, amikor száguldottak az autóval, és Sharon Stone vezetett, a férfi ujjait magába vezette, és a folyóba hajtva élvezett el. Mi kell ennél több?! Sebesség és szex, no meg Edward, akiben mindez egyesül.

Felkaptam a ruháimat, bár amennyire ügyes voltam, a felöltözés ilyen kis helyen elég nehézkesnek bizonyult. De nagy nehezen magamra rántottam a bugyimat, és a nadrágot, de a cipővel nehezebb volt az eset, persze a farmer is elég szűkös volt. A cipőbe próbáltam belebújni elég ügyesen, de még így is neki simultam Edward-nak.

- Bocsika. – mondtam felállva a mellkasának zuhanva.

- Amúgy meg mit érdekel, hogy mit gondolnak rólunk…hisz vámpírok vagyunk! Arról nem is beszélve, hogy lehet be van ez a hely kamerázva. -  Edy-nek még szokni kell az izgalmat, de be kell valljam, nekem is új dolog volt ez, mégis olyan könnyedén szerettem meg, hogy már fel se ismertem volna régi énemet.

- De ne várakoztass meg sokáig szépfiú. – mondtam kacéran, majd engedtem, hogy magához rántson egy csókért, és kiléptem az ajtón.

Körbe néztem, majd megráztam a fejemet, majd enyhén beletúrtam a hajamba, hátha evvel jobbra formáztam, majd feleszméltem, hogy az ing nincs összehúzva, így azonnal gombolni kezdtem, majd csak természetesen, visszamentem a „kabinunkhoz”.

Már kelt fel a nap, és bevilágított az ablakon, így óvatosnak kellett lennünk, mert már nem az esős Forks-ban voltunk, ahol rétegesen burjánzottak a felhők. Mindenesetre, behúztam a kis ajtót, majd feltettem a fülhallgatót, mert eléggé a film közepén jártunk, bár lehetett választani… az a kettő csak így a közönségnek szólt, így privátban elég sok film szerepelt a kis listán.

P.S.I love you

Rockhajó

Amerikai pite

Másnaposok

Trópusi vihar

Szerelem a végzeten

Majd megvárom Edward-ot, hogy mit szeretne. De megörültem, hogy van romantikus film, jó lesz kicsit hozzábújni. Úgyse nagyon jöhetünk már elő estig!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.