Komolyan, már kezdem azt érezni, hogy igenis elpirulok a sok bókjától, amit ont magából, de direkt csinálja, bár ő alapvetően ilyen, szóval egy szavam se lehet, ebben a korban élt. Mióta tartogathatta magában ezeket a szavakat?! De ő mindig kedvesen szólt mindenkihez, de akkor miért nem tűnt fel sohasem ahogyan ejti a szavakat, és egyáltalán amiket mond?!
- Na, de Edward…a végén még tényleg olyanok leszünk, mint Rosalie és Emmett…csak a szex…bár be kell valljam, tetszene a dolog…több rejtőzik benned, mint gondolnád, vagy amit én el tudnék képzelni. – feleltem pimaszul, de csókja megint kibillentett a gondolatmentemből…és még mindig csak hitetlenkedésre késztet a dolog, de igaza van, a világ legjobb álmában vagyunk, de én, mint angyal?!

Kézen fogott, én meg hagytam magamat irányítani, mert még mindig csak a fellegekben repkedtem ettől a csodától, de ahogy az erdőhöz értünk, megcsapott a már jól ismert illat. Az állati vér csábítóan kellemes szaga. Ám Edwardnak igaza volt, mert itt tényleg más izgalmasabb lények is, a szarvasok mellett egy eddig csak hírből ismert bársonyos illat terjengett az erdőben, és láttam, ahogy Edy szeme megcsillan. Egy párduc, pár kilométerre volt tőlünk. Elengedte a kezemet, és sebesen távozott, hiába, mindig is ő volt a leggyorsabb a csa…közülünk.

Én a szarvas csodáért indultam. Nem is kellett sokáig mennem, hogy megpillantsam ezeket a csodálatos ám felettébb ínycsiklandozó állatokat. Levettem a kabátot és a kendőt, felakasztottam egy közeli fára, majd a cipőmet is ledobtam a gyökerek mellé, bár nagyon jól tudok csöndben közlekedni egy magas sarkúban, akár üveglapon is. Először lassan indultam el, bár vágytam a feszültségre, egy kis adrenalinra, így nem sokáig maradtam kecses és nem zavart, hogy a csorda pillanatok alatt széledt öt felé. Üldözőbe vettem két szarvast, azonnal az egyikre vetettem magamat, és furcsa módon téptem szét őt, mint valami vadállat és azonnal haraptam bele nyaki verőerébe. Ahogy leterítettem láttam, hogy a társa nem menekült messzire, így annak is elvettem jókedvét, és egy könnyed mozdulattal őt is kivégeztem.

Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen éhes lehetek, de most szomjaztam, lehet nem is voltam vadászni, amikor mondtam Edward-nak.

Megtöröltem a számat, majd visszamentem a kabátomhoz, felkaptam a cipőmet és elindultam, hogy megkeressem Edward-ot, hosszú időkre elváltunk, még az időérzékem is elveszett. De ekkor megéreztem selymes illatát, és elkezdtem követni. Egy patak partján láttam meg egy csodálatos fekete szépség mellett, pontosabban egy párduc társaságában, aki elalélt kedvesem társaságától, de lépéseimtől megijedt a házi kedvencé avanzsálódott szőrpamacs.   

- Sajnálom, hogy elijesztettem az új barátnődet. – bújtam oda hozzá csábosan, és reméltem annyira nem haragszik rám. Éreztem, ahogy ujjaival egy elvétett vércseppet törölt le ajkaim sarkából. – De nagyon szép állat volt, bár gondolom, hogy akkor nem ettél semmit. – bújtam hozzá, komolyan, mint valami macska, de tényleg. Mintha be akarnám bizonyítani, hogy velem azért jobban jár, mint avval a feketeséggel.

- Én viszont magamhoz képest is sokat ettem…két hatalmas szarvas… - mondtam dicsekedve, komolyan, mint apuci kicsi aranyos lánya.

- Veled akkor mi legyen… - terítettem le játékosan, csak úgy dúlt bennem az energia, ahogy a sok vér átjárta a testem mindenegyes szegletét.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.