Az alsó ajkamba haraptam, ahogy kimondta, hogy „ennem kell” Rettentő szexi volt, vagy én vagyok túlontúl perverz, mert ez az egy mondata teljesen felajzott, de igaza volt, nem is erőlködtem tovább, és hagytam, hogy menjen, mert tudtam utána majd ő is fog pörögni, ahogy én. De komolyan, mintha fejemben tombolt volna valami, ami ki akar törni szörnyű börtönéből, és ilyenkor valahogy mindig megértettem az ilyen rituális táncokat, mert most én is tudtam volna ugrálni és forogni, majdnem mint egy ifjonc vámpír, aki először érzi meg a vért, és úgy érzi a világ is az övé.

- Kapsz hozzá még öt percet. – mondtam huncutul, majd egy csókot adott nekem, miután legördült rólam, én meg élvezhettem tovább a fű bársonyos simogatását.

Míg elment levadászni pár szarvast, én újra ledobtam magamról a kabátot, és a cipőt is. Igazából annyira elcsábított ez a puha gyep, és az illata esőtől áztatottan friss volt, egy kis patakocska csörgedezett mögöttem, és én lehunyva a szememet hallgattam a természet hangjait. Rá kellett eszmélnem, hogy ilyen még a nagyszerű Forsk-ban sem csináltam, pedig az erdő valami varázslatos volt arrafelé is.

Besötétedett, teljes feketeség, melyet csillagok pontoztak be, és az éjszaka lényei most már leplezetlenül bújtak elő, vagy hallatták épp hangjukat. Hallottam, ahogy Edward leterít két szarvast is, persze csak kiváló hallásom miatt, mert egyébként csak az éjszaka csendje hangoskodott.

- Kicsit elmerengtem, így lehet csaltál és tovább voltál távol. – mondtam viccesen, de ő már azonnal fölöttem termett, szeme a megszokott színben pompázott, mégis vágytól tüzelt, hiába a vadászat teljesen felpörgeti a vámpírokat.

Persze tetszett, hogy fölém magasodik, de előbb olyan jó érzés volt, hogy erősebb vagyok nála, így megint a fűbe tiportam, majd egy laza mozdulattal szedtem le magamról a felsőmet, de a nyakamba lógó kendő eltakarta melleimet.

- Ha jól emlékszem legelőször is ott hagytuk abba, hogy kipróbáltam rajtad a te zseniális nyakcsókodat. – feleltem, majd nem voltam rest kipróbálni megint, és lecsaptam egy heves csók erejéig a nyakára, de kezeim nem voltak restek, megint csak bebújni a felsője alá, és azonnal felkúszni a mellkasán, hogy végigcirógassák, ahogy ő se túlzottan maradt nyugton, mert megéreztem a hátamon érintését, de azonnal találtak jobb helyet befurakodva a nadrágomon, megállapodva a fenekemen.

- Amúgy nem vagyok túl… - kérdeztem a szemeibe nézve. – szóval nem akarok olyan lenni, hogy mindig csak Azt akarom, de nagyon pörgök…és akkor még, ahogy zongoráztál…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.