- Én? - Na jó, ebből már semmilyen épkézláb mondattal nem jövök ki. Mert mit is mondhatnék? "Hát tudod, Alice! Az imént nagyon megkívántalak, és legszívesebben itt helyben megerőszakoltalak volna, bár nem lett volna erőszak, mivel hagynád magad. Szóval érted." -…

Nagy nehezen indulunk el a lift felé ,és kicsit valahogy örülök, hogy abból a szobából végre kijöttünk, túl kicsi az kettőnknek, lehet ha visszajöttünk, kérek is egy másik szobát, és a lehető legmesszebb Edward-tól. De lehet szimplán felszedek ma valakit, mert már annyit…

Az istenit Alice! Direkt kínzol?! Hát én is csak férfiból vagyok. Lassan már teljesen besokkolok. Talán tényleg nem kellene figyelnem a gondolataira, akkor minden könnyebb lenne. Telebeszéli a fejemet olyan dolgokkal, amikre eddig még csak gondolni se mertem, erre most már lassan ott…

Bár én is olvashatnék benne, de az nem biztos, hogy olyan jó lenne, hisz akkor nem szólnánk egymáshoz, csak ülnénk és bámulnánk előre, néha felnevetnénk, mint valami holdkóros bolondok. De így is vicces azért a szitu, hisz én a cselekedeteit látom előre. Mindegy, jobb ha nem…

Elmosolyodom Alice gondolatban küldött bocsánat kérésén. Látom már lassan ő is kezd megkergülni, nem csak én. Igazából az a vicces, hogy megfontolandó az, amire állandóan gondol. Sokkal könnyebb lenni így ketten a többiek nélkül, de nem hagy nyugodni a tudat, hogy talán ő és…

Nem szólt semmit se hirtelen, de hát én merengtem el túlontúl, és arra meg gondolhattam volna, hogy minden szót tisztán meghall. Jaj, Edward miért éppen ilyen képességet kaptál?! Én meg miért nem éltem az enyémmel akkor, amikor ez az egész dolog elszabadult. Most se tudom felfogni…

Aggódni kezdtem Alice gondolatait hallgatva. Ezt eddig még nem is tudtam, mármint, hogy Jasper őt is bántotta. Ezt majd még visszakapja… Alice nem tévedett sokat, mikor arra gondolt, hogy azért jöttem utána, mert attól féltem egyenesen Volterrába megy. Nem tudom, mit kezdtem…