Nem szól semmit, pedig jó lenne, akkor lenne ötletem, hogy még mit vágjak a fejéhez. Hú, de felhúzott, legszívesebben én is bemosnék neki egyet, el tudom képzelni mit művelhetett, amiért Jasper kiütötte egy kicsit. Most már nem is tudom annyira sajnálni. Csak toporzékolok, mint…

- Még nehogy neked álljon már följebb! – kapok én is a haragon, nem mintha nem lenne igaza, de nehogy már itt bevalljam, hogy „igen Edward, tökéletesen igazad van és rettentően sajnálom a dolgot”. A nagy fenéket! És különben is, nem tiltakozott semmi ellen annyira,…

Mintha ő is megörülne, hogy nem kell tovább elviselnie a gondolataimat, de valamin nagyon elmerengett pedig. Miért nem én vagyok a gondolatolvasó, és ő a jövőbe látó, vagy nem lenne senki semmilyen se, és akkor csak ültünk volna itt sokat sejtető tekintettel meredve a cipő…

Ő van össze zavarodva, ez szép. Én mit mondjak?! Amikor a jövőképem hangjai még mindig itt dübörögnek a fejemben, és be kell valljam szeretném mégiscsak, hogy bekövetkezzen. Jó, nem kéne felhúznom a vizet, és feledni kéne a jövőbe látásomat, most az egyszer, hisz én…

Próbál ellenkezni, de én már eléggé elhatároztam magamat, és amit egyszer a fejembe veszek, annak általában eleget teszek, persze néha önző módon, csak magam vágyainak kielégítésére gondolva. Lehet ezt nem bírta sokáig elviselni Jasper sem, és pont jól jött egy ilyen…

Csak nevetek, hisz olyan fejet vág, mint azok a kisgyerekek, akik rosszat csináltak, mondjuk eltörtek egy vázát, és közben ott állnak a bűntett helyszínén, és szinte kezükben egy darabja a bizonyítéknak, és csak nagy csodálkozó tekintettel néznek az emberre, hogy miért vádolom…

Nagy nehezen indulunk el a lift felé ,és kicsit valahogy örülök, hogy abból a szobából végre kijöttünk, túl kicsi az kettőnknek, lehet ha visszajöttünk, kérek is egy másik szobát, és a lehető legmesszebb Edward-tól. De lehet szimplán felszedek ma valakit, mert már annyit…

Bár én is olvashatnék benne, de az nem biztos, hogy olyan jó lenne, hisz akkor nem szólnánk egymáshoz, csak ülnénk és bámulnánk előre, néha felnevetnénk, mint valami holdkóros bolondok. De így is vicces azért a szitu, hisz én a cselekedeteit látom előre. Mindegy, jobb ha nem…

Nem szólt semmit se hirtelen, de hát én merengtem el túlontúl, és arra meg gondolhattam volna, hogy minden szót tisztán meghall. Jaj, Edward miért éppen ilyen képességet kaptál?! Én meg miért nem éltem az enyémmel akkor, amikor ez az egész dolog elszabadult. Most se tudom felfogni…

- Szia! – mondom meglepődötten nagy mosollyal az arcomon, szóval vigyorgok mint egy vadalma, de min is?! Majdnem nekirohantam az öcsikémnek, akivel épp bujkálunk, persze tök rendes, hogy… vagyis én nem hagytam cserben. Bár Jasper engem is elküldött melegebb éghajlatra,…

Késő éjszaka volt. Sötét, mint általában, ha a város legszélén rejtőzködik az ember, esetünkben a vámpír, egy motelben, ahová csak igen gyanús alakok tévednek. Talán be volt borulva, mert egy csillag sem ragyogott az égen. A hold is fogyóban volt, így ha fel is sejlett alakja…