- Nyugi, csak húztalak a pénz miatt… de tudod, utálom a meglepetéseket, vagyis imádom, ha ki tudják játszani a képességemet, és ez zavart jobban, pontosabban örültem neki. Na, ebbe én is belezavarodtam. – mondom, majd figyelem, ahogy jót kacarászik rajtam, így küldök…

Jaj, a csókja, annyira megnyugtatott, és minden bajom tovaszállt, de komolyan. Úgy éreztem magamat, mint aki egy álomba csöppent, de nem olyan Csoda országba, hanem oda, ahol minden tényleg tökéletes, és nem felfedezésre vár, mert biztos talaj van a lábam alatt. Ahogy Rose-t említett…

Olyan borzalmas volt az egész, én csak lesokkolt állapotban, a falnak vágódva figyeltem, ahogy Jasper Edward-ra veti magát, de valahogy képtelen voltam felállni és a segítségére sietni. Válaszként úgyis még egy ütést kaptam volna, vagy lehet egy jól kimért harapást, és akkor…

Hirtelen Edward jelent meg a semmiből, pedig már kezdtem feladni a reményt, és gyűjteni az erőt, hogy támadjak, de valahogy képtelen voltam megmozdulni, de ha kell, én megölöm! Már épp bennem volt, hogy felállok, ha bár láttam, hogy épp egy pofont készülne adni, bár nem lehettem…

Nem értettem miről beszél, csak néztem rá zavarosan, de az ő tekintetéből se tudtam kiolvasni semmit. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik, ahogy azt se értettem, hogy miért nem láttam előre?! Biztosan kijátszották a dolgot, csak elindultak egy sima sétára, és egyfolytában…

- Akkor a zongora mellé kapsz valamit, amin szállíthatod. – mondtam pimasz mosollyal, és már terveztem is, hogy milyen angol autót vehetnék majd neki. Bár a gondolat olvasását nehéz lesz kijátszani. De nem baj, hiába gondoltam rá, hogy megkérem ezt hanyagoljuk, rájöttem, hogy…

- Most miért vagy ilyen. Nagyon jól tudtad, hogy ez lesz, ha vásárlásra csábítasz. Amúgy magamhoz képest elég visszafogott voltam, és ez a ruhadarab most ötven százalékos kedvezménnyel van. Utolsó darab, nem hagyhattam itt. – nézek rá szinte boci szemekkel, de különben…

Kimentünk a Volvo-hoz és akaratlanul eresztettem meg egy mosolyt, ahogy eszembe jutott előző perverz gondolatom, elég nagyon fordult velem a világ, és olyan kiéhezettnek éreztem magamat, mintha legalábbis én nem lettem volna mással több, mint száz éve. Illedelmesen besegített az…

- Ne is mondd…mindig is úgy vágytam, hogy Forks-on kívül mást is lássak, és ha már a napfényről le kell mondanunk, akkor legalább éjszaka láthassunk csodát. – komolyan, mint valami buta kislány, akinek a a határ a csillagos ég, aki álmodozhat, megteheti, mert semmi sem…

Komolyan, ha tudnék, már itt pirulnék, mint valami vadalma, de tekintetemet még így is el kell kapnom róla, mert rettentő zavarba hoz csibészes mosolyával, bár egy picit el is szomorodom, ahogy eszembe juttatja az ember lányt, akit láttam neki. Ilyenkor támad bűntudatom, és csak…

Mindig is imádtam, ha megbámulnak, bár sose csináltam még így, mert Jasper-t sose akartam féltékennyé tenni, persze Edward-ot se akartam kikészíteni, csak kicsit játszadozni akartam vele. Lehet szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy mit érez irántam, vagyis ilyen rövid idő alatt…

Jó, nem gondoltam, hogy leordít, vagy teljesen kiakad, nem is illett volna hozzá, ám lényegében akkor is csak kis pajkosan megmosolygom a kiakadását. - De csak azért, mert nem működik. – böktem a fejemmel a lift felé, bár még cipő nélkül próbáltam követni. Ez a csizma a…

- Pedig azt hittem. – válaszoltam huncutul, bár tény és való, a fehérneműim még ép állapotban helyezkedtek el valahol a szobában. Edward maga köré csavarta a lepedőt, majd elsietett, és fogalmam se volt mit tervezhet, de pár percen belül vissza is tért, én meg már…

Valamin elmereng, bár gondolhatnék arra, hogy a Volturrit emlegetni még a gondolataimban is, kicsit sok, és erős túlzás, pedig tényleg nem azért gondolok erre mert a végsőkig akarok menni, csak valahogy elborult lehet az agyam. De nem ez lenne a legrosszabb, hanem ha a halálos ítéletem…

Hallom, ahogy utánam kiált, hogyne hallanám, hisz vámpír vagyok, nem egy sima ember, de mégsem álltam meg, de nem azért, hogy a sablonos jelenet tökéletes legyen, hanem mert nem akartam hogy így lásson, amikor ő olyan boldog pillanatban van, vagy nem akartam, hogy…már eléggé…

Nem tudom megfogalmazni, amit éreztem, amit tett velem, azt az érzést nem lehet szavakkal megfogni, ami rám tört, mikor a csúcsra juttatott. Röviden csak annyit mondhatnék, hogy sose volt még ilyen jó, és evvel nem túlzok, mert Jasper-rel nem éreztem még ilyet, pedig valljuk be, azért…

Sóhajaim egyre szaporábbak voltak, mert bár nem volt szükségünk levegő vételre, úgy éreztem megfulladnék, ha nem veszek levegőt. Nem láttam előre a következő lépését, tán mert az elhatározás is eléggé hiányzott, vagyis hirtelen ötlet volt, meg teljesen lefoglalt a…

Örültem, hogy nem kell sokáig irányítanom, gyorsan tanul az biztos, hisz azonnal úgy érintett meg ott lenn, ahogy vágytam rá, és ez nem írható gondolatolvasói tevékenységére, mert még magam se tudtam elképzelni mit és hova kéne tenni…vagyis ez hülyén hangzott, de a…

Sóhajtásai örömmel töltöttek el, mert fogadok, hogy nem hinné ezt nem igazán próbáltam még eddig, Jasper-en sem, csak most úgy gondoltam, miért ne veszítsem el a fejemet, és miért ne tegyünk mindent úgy, ahogy akár egy filmben is lehetne, melyet jó nézni és közben leutánozni…

Elnevettem magamat, és talán most először hallottam meg igazán csilingelő kacajomat, de teljesen egyetértek Edward-dal, vagyis hogy tökre el tudom képzelni Emmett felvilágosító beszédet, főleg azok után, amit Rosalie-val tesznek néha. - Akkor miért nem beszéltél valaki jobb…

Lehet csak játszottam vele, húztam az idegeit, még mindig, de a liftben is bejött a dolog. Addig járattam az agyamat perverz együtt létünkről fantáziálva, hogy elültettem benne is a bogarat, hogy utána elveszhessek csókjában, és rájöjjek, hogy a képzeletem mégis csak határral…

Éreztem, ahogy ujjai egy laza mozdulattal szedik le rólam a melltartót, és mintha beleborzongtam volna az érintésébe, pedig nem lehetett különböző a test hőmérsékletünk. Hallottam, ahogy melltartóm koppan a falon, és csak kuncogni bírtam ezen a hangon. Testem az övének feszült,…

Úgy érzem, mintha nekem is ez lenne az első alkalom, bár én eddig Jasper-rel is mindegyiket úgy éltem meg, mintha a legelső lenne, de ez most még másabb. Teljesen elveszek, csókjaink megőrjítenek, és szinte mohó leszek, nem akarom elengedni egy pillanatra sem, ahogy nem akarom azt se,…

Nem csinál semmit, én meg most már tényleg nem fogom leteperni, ami ebből a pozícióból pedig nem úgy tűnik, de mindegy. Végül megunja, és felkap, én meg viccesen ütögetem a hátát, hogy tegyen le, de csak mint egy kis aranyos húgocska, akivel játszadozik a nagy és erős bátyja.…

Jó a kifogás, de nekem nem jelent nyílt választ. Vagyis nehogy már az legyen a baja, hogy egy liftben vagyunk, ennyire nem lehetsz nyálas Edy… mit képzeltél, hogy előre eltervezett lesz az első alkalom, és rózsa ágy, meg gyengédség?! Ilyet nők képzelnek, de még sose…