Kezeit az ingem nyakán érzem, s közben közelebb húz magához és kérdőn néz rám. Most komolyan, mit vár tőlem? Az istenit, mégis csak egy liftben vagyunk. De mégis csak, akár a gondolatai, akár az én 100 éves viktoriánus életmódom miatt, kívánom őt, de még ő sem akarhatja,…

Csendesen tűröm Alice szitkozódásait, a fejem már olyannyira hasogat, hogy inkább meg se szólalok. Még hogy a vámpírok nem éreznek fájdalmat... Igazából már vagy 5 perce fecsegett húgom, de a migrénemtől, nem igazán koncentráltam rá, így eléggé váratlanul ért a nyakamba…

- Még, hogy én? Orvul meglesni? Nem tudom, ki kezdte ezt az egészet, és ne... ne tereld a témát azzal, hogy nem bírod kinyitni azt a nyavalyás ajtót. - Hirtelen én magam se tudtam, mi ütött belém, nem hogy szegény lány, akinek leordítottam a fejét. - Még, hogy én orvul...…

Egyre rosszabbak Alice gondolatai. Elképzelte a közös jövőnket, de legrosszabb nem ez, hanem az, hogy nekem tetszik. Nagyon aranyos, ahogy kéz a kézben szaladunk az erdőben, majd egy kis réten leheveredünk a nyíló virágok közé, édes szavakat suttogunk egymásnak, majd ajkunk csókban…

- Alice...Én... nem tudom, mit mondhatnék. Teljesen össze vagyok zavarodva. Elsősorban itt vannak a te gondolataid, amiktől már lassan migrént kapok, bár szerintem ez lehetetlen, másodszor meg, az istenit, én is csak férfiből vagyok. - Kissé szégyellve magam elfordítottam róla a…

Nem csak én, ő maga is meglepődik azon, amit kimondott. Komolyan kérdezem, meddig süllyedhetünk még? Zavarodottan mered maga elé, majd feláll és lecsúszik mellém. Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet lenne, mármint, hogy a közelembe jött. - Alice, én... - Nem, ennyire nem akarom ki…

- Én? - Na jó, ebből már semmilyen épkézláb mondattal nem jövök ki. Mert mit is mondhatnék? "Hát tudod, Alice! Az imént nagyon megkívántalak, és legszívesebben itt helyben megerőszakoltalak volna, bár nem lett volna erőszak, mivel hagynád magad. Szóval érted." -…

Az istenit Alice! Direkt kínzol?! Hát én is csak férfiból vagyok. Lassan már teljesen besokkolok. Talán tényleg nem kellene figyelnem a gondolataira, akkor minden könnyebb lenne. Telebeszéli a fejemet olyan dolgokkal, amikre eddig még csak gondolni se mertem, erre most már lassan ott…

Elmosolyodom Alice gondolatban küldött bocsánat kérésén. Látom már lassan ő is kezd megkergülni, nem csak én. Igazából az a vicces, hogy megfontolandó az, amire állandóan gondol. Sokkal könnyebb lenni így ketten a többiek nélkül, de nem hagy nyugodni a tudat, hogy talán ő és…

Aggódni kezdtem Alice gondolatait hallgatva. Ezt eddig még nem is tudtam, mármint, hogy Jasper őt is bántotta. Ezt majd még visszakapja… Alice nem tévedett sokat, mikor arra gondolt, hogy azért jöttem utána, mert attól féltem egyenesen Volterrába megy. Nem tudom, mit kezdtem…

   Komolyan mondom, egyszer még ketté fogom törni a kormányt a kocsimban. Nem akarom elhinni, hogy Jasper hogy lehet ennyire önfejű és makacs. Még hogy Alice és én?! Jézusom, ebbe még csak belegondolni is abszurd… Ő a kishúgom, sose tudnék úgy nézni rá. És…