- Te teljesen meg vagy őrülve – mondtam mosolyogva, mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót, majd hátulról átöleltem, és lecsaptam a nyakára. Közben kezeim a maguk útjára tértek. Az előző éjszakánkon alaposan megjegyeztem, hogy hogyan érintsem meg ahhoz, hogy…

 - Ami a pénzt illeti csak a repülőjegyeket vetted te, maradt még nekem is. Miután Londonba érünk és lesz lakásunk és állásunk én magam se akarok úgy élni, mint Forksban. Nem kell a tőzsdét lesned állandóan, én magam akarom megkeresni a pénzt. Szóval tényleg úgy…

- Felejtsd el az egészet, rendben? Kezdjünk tiszta lappal egy új életet. Csak te és én… - suttogtam Alice-nek. - Uram, valami gond van? – jött oda hozzánk egy stewardess. Körbenéztem, s láttam, hogy többen is minket figyelnek. - Sajnálom, a barátnőm retteg a…

Már éppen rohantam volna Alice-hez, hogy felsegítsem a földről, mikor Jasper újra felém fordult. - És most megdöglesz! – mondta ismét mosolyogva. - Jasper te beteg vagy. Nézz magadra, annyi év ellenállás után megint embervért ittál, nem gondolod, hogy csalódást okozol ezzel…

  Egy pillanatra megrémültem, mikor szem elől tévesztettem Alice-t, de aztán megpillantottam,a mint felkapott egy kockás inget, meg valahonnan szerzett egy szőke parókát. A fémdetektorokon szerencsémre gyorsan átjutottam. Aztán már csak annyit észleltem, hogy Alice…

Egyik pillanatról a másikra megdermedtem az autó mellett és valószínűleg elég rémült tekintettel meredhettem magam elé. Alice valami bundáról, meg rongálásról fecseget, de én most nem tudtam erre összpontosítani. Itt vannak – ordítottam magamban. Távolról hallottam őket,…

Inkább nem részletezném, mennyi minden jutott eszembe abban a picike próbafülkébe. Sokat sejtetően csak annyit, hogy kicsi volt a hely, akárcsak egy liftben… Miután elköszöntünk a kissé döbbent tekintetű pénztárostól, bepakoltuk a szatyrokat a csomagtartóba, és elindultunk…

Annyi biztos, hogy soha többet nem fogok önszántamból vásárolni menni Alice-szel. Komolya, rosszabb ahogy viselkedett, mint Isla Fischer az Egy boltkóros naplójában. Ahhoz képest, hogy csak a fontosabb dolgokért jöttünk, szinte az egész boltot fel akarta vásárolni……

Fellelkesülve indultunk el a Volvóm felé, és akaratlanul is eszembe jutott az előbbi gondolata a kocsiról, meg a süllyedő Titanicról. Elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből, hiszen most volt ennél fontosabb dolgunk is. Az autóhoz lépve udvariasan kinyitottam neki az ajtót, majd…

- Tetszenek a te ötleteid is, és valóban, megejthetnénk egy ilyen magángépes világ körüli utazást a jövőben. – Szívből örültem, hogy ő is belement a tervezgetésbe. Már szinte láttam magam előtt, ahogy egy londoni utcában kinyílik egy ruhaszalon ajtaja, és Alice…

  - Én se tudnám ugyanonnan kezdeni, ahol abbahagytuk, bár még azért néha eszembe jut, hogy jönni fog az a lány… de ilyenkor rádpillantok, és máris tudom, hogy ez már nem is érdekel annyira, mint akkor, amikor emiatt kiutáltattuk magunkat a törhetetlen Cullen-klánból.…

Még szép, hogy féltékeny voltam. Ki ne lett volna az? És az a csók, amit az autónak nyomódva váltottunk… Összezavart teljesen. Aztán kecsesen elriszálta magát a bár bejáratáig, majd kacéran rámtekintett és belépett az ajtón. Gyorsan utána siettem, mert már előre…

- Hihetetlen vagy… Előbb is mondhattad volna. – Picit kiakadtam, de amint a semmiből egy komplett ruhát rakott össze magának megmosolyogtatott. – A fantáziálgatást hagyjuk, inkább menjünk – mondtam, majd én is belebújtam a túlméretezett ruhákba. - Ha…

- Cseles, de nem jársz túl az agyamon – mondtam neki kaján vigyorral az arcomon. Magamra kapva a lepedőt visszasiettem az együttlétünk romos színhelyére, majd magamra kapva egyetlen ép ruhadarabomat, az alsónadrágomat, kiviharzottam a bejárati ajtón, magára hagyva Alice-t. Én…

Annyi biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, tisztázni kell magunkban, hogy ki, mit is érez a másik iránt, mert így nem jutunk egyről a kettőre. Nem mondanám azt, hogy szerelmes lennék belé, mert az egy kicsit így most túlzás lenne, de nagyon fontos nekem, és nem akarom elengedni…

- Alice?! – kiáltottam kétségbeesetten utána. Most meg mi történt? Talán én tettem valami rosszat, vagy nem jól csináltam? De hát pont ő volt az, aki annyira akarta már az elejétől fogva, akkor meg mi a baja most. Megrökönyödve figyeltem elsuhanó alakját, majd magamra…

Aztán újra megcsókolt, s közben felülésre kényszerített. A nyelvünk találkozott, észveszejtő játékuk teljesen magával ragadott, akárcsak Alice egész lénye. Ahogy az ölemben mozgott egyre hangosabb sóhajok törtek elő mindkettőnkből. Éreztem rajta, hogy már nem sok hiányzik…

Ahogy Alice megfordult és új pozícióban folytattuk, amit elkezdtünk, egyre feszültebb lettem. Úgy éreztem még közelebb akarom érezni apró testét az enyémhez. Míg mind a két kezem egyes testrészein foglalatoskodott, addig ajkaimmal újra lecsaptam nyakára, ezzel előcsalva belőle…

Szinte az utolsó pillanatban hagyta abba férfiasságom kényeztetését, ezért egy pillanatra kellemetlen érzés járta át testemet a kielégületlenség miatt. Pár apró csókot lehelve hasamra újra találkozott tekintetünk. Mellkasomon ülve meredt rám kissé elgondolkodva, de jelen…

- Akkor meg miért nem teszed ezt? – kérdeztem én is nyögések kíséretében. Nem is kellett neki kétszer mondani, szinte azonnal letepert, s kezeimet az ágytámlához kötötte. Kissé meglepődtem ezen a hirtelen tempóváltáson, de izgalommal töltött el, hogy most előtte fekszem…

Míg a fejemben Emmett szavai visszhangoztak, addig Alice a nyakam köré kulcsolva kezeit felhúzott ülő helyzetbe, és merengő arcomat figyelte. - Sajnálom, csak eszembe jutott valami, amit még egyszer Emmett mondott nekem a női testről. De te magad is ismered őt, szóval gondolhatod, hogy…

Ismét alulra kerülve megéreztem Alice gyengéd csókjait a mellkasomon, légzésem felgyorsult és egy kéjes morgás tört fel a torkomból. Úgy éreztem, ez kissé felbátorította őt. Teljesen lázba hozott, s ez lassan már neki is feltűnhetett a nadrágom kitülemkedésén. Furcsán…

Ahogy a kanapén Alice felém kerekedett valahogy megvilágosodott a dolog a fejemben: Hát haver... innen már nincs visszaút! Csókolózás közben a kezem a melltartójának kapcsához tévedt, s egy másodperc múlva már azon csodálkoztam, milyen könnyű is kicsatolni. A finom ruhadarabot…

  Szinte fedetlen kebleinek bámulásából az enyémeket gyengéden bitorló ajkak ráztak fel. A csók lágy volt, akár az első. Közben én csakis az imént elém táruló látványra bírtam koncentrálni. Apró kezei lassan bontogatni kezdték az ingemet, majd lassan lesöpörve…

A landolás nem is volt annyira vészes, mint ahogyan elképzeltem, viszont az felbosszantott, hogy Alice kiforgatta a szavaimat, és zuhanás közben máris a kiszabadulásunk utáni együttlétünket tervezgette. Mikor a kabin megállt Alice egyenesen nekem esett, és elterültünk a vizes…