- Tetszenek a te ötleteid is, és valóban, megejthetnénk egy ilyen magángépes világ körüli utazást a jövőben. – Szívből örültem, hogy ő is belement a tervezgetésbe. Már szinte láttam magam előtt, ahogy egy londoni utcában kinyílik egy ruhaszalon ajtaja, és Alice…

Komolyan, ha tudnék, már itt pirulnék, mint valami vadalma, de tekintetemet még így is el kell kapnom róla, mert rettentő zavarba hoz csibészes mosolyával, bár egy picit el is szomorodom, ahogy eszembe juttatja az ember lányt, akit láttam neki. Ilyenkor támad bűntudatom, és csak…

  - Én se tudnám ugyanonnan kezdeni, ahol abbahagytuk, bár még azért néha eszembe jut, hogy jönni fog az a lány… de ilyenkor rádpillantok, és máris tudom, hogy ez már nem is érdekel annyira, mint akkor, amikor emiatt kiutáltattuk magunkat a törhetetlen Cullen-klánból.…

Mindig is imádtam, ha megbámulnak, bár sose csináltam még így, mert Jasper-t sose akartam féltékennyé tenni, persze Edward-ot se akartam kikészíteni, csak kicsit játszadozni akartam vele. Lehet szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy mit érez irántam, vagyis ilyen rövid idő alatt…

Még szép, hogy féltékeny voltam. Ki ne lett volna az? És az a csók, amit az autónak nyomódva váltottunk… Összezavart teljesen. Aztán kecsesen elriszálta magát a bár bejáratáig, majd kacéran rámtekintett és belépett az ajtón. Gyorsan utána siettem, mert már előre…

Jó, nem gondoltam, hogy leordít, vagy teljesen kiakad, nem is illett volna hozzá, ám lényegében akkor is csak kis pajkosan megmosolygom a kiakadását. - De csak azért, mert nem működik. – böktem a fejemmel a lift felé, bár még cipő nélkül próbáltam követni. Ez a csizma a…

- Hihetetlen vagy… Előbb is mondhattad volna. – Picit kiakadtam, de amint a semmiből egy komplett ruhát rakott össze magának megmosolyogtatott. – A fantáziálgatást hagyjuk, inkább menjünk – mondtam, majd én is belebújtam a túlméretezett ruhákba. - Ha…

- Pedig azt hittem. – válaszoltam huncutul, bár tény és való, a fehérneműim még ép állapotban helyezkedtek el valahol a szobában. Edward maga köré csavarta a lepedőt, majd elsietett, és fogalmam se volt mit tervezhet, de pár percen belül vissza is tért, én meg már…

- Cseles, de nem jársz túl az agyamon – mondtam neki kaján vigyorral az arcomon. Magamra kapva a lepedőt visszasiettem az együttlétünk romos színhelyére, majd magamra kapva egyetlen ép ruhadarabomat, az alsónadrágomat, kiviharzottam a bejárati ajtón, magára hagyva Alice-t. Én…

Valamin elmereng, bár gondolhatnék arra, hogy a Volturrit emlegetni még a gondolataimban is, kicsit sok, és erős túlzás, pedig tényleg nem azért gondolok erre mert a végsőkig akarok menni, csak valahogy elborult lehet az agyam. De nem ez lenne a legrosszabb, hanem ha a halálos ítéletem…

Annyi biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, tisztázni kell magunkban, hogy ki, mit is érez a másik iránt, mert így nem jutunk egyről a kettőre. Nem mondanám azt, hogy szerelmes lennék belé, mert az egy kicsit így most túlzás lenne, de nagyon fontos nekem, és nem akarom elengedni…

Hallom, ahogy utánam kiált, hogyne hallanám, hisz vámpír vagyok, nem egy sima ember, de mégsem álltam meg, de nem azért, hogy a sablonos jelenet tökéletes legyen, hanem mert nem akartam hogy így lásson, amikor ő olyan boldog pillanatban van, vagy nem akartam, hogy…már eléggé…

- Alice?! – kiáltottam kétségbeesetten utána. Most meg mi történt? Talán én tettem valami rosszat, vagy nem jól csináltam? De hát pont ő volt az, aki annyira akarta már az elejétől fogva, akkor meg mi a baja most. Megrökönyödve figyeltem elsuhanó alakját, majd magamra…

Nem tudom megfogalmazni, amit éreztem, amit tett velem, azt az érzést nem lehet szavakkal megfogni, ami rám tört, mikor a csúcsra juttatott. Röviden csak annyit mondhatnék, hogy sose volt még ilyen jó, és evvel nem túlzok, mert Jasper-rel nem éreztem még ilyet, pedig valljuk be, azért…

Aztán újra megcsókolt, s közben felülésre kényszerített. A nyelvünk találkozott, észveszejtő játékuk teljesen magával ragadott, akárcsak Alice egész lénye. Ahogy az ölemben mozgott egyre hangosabb sóhajok törtek elő mindkettőnkből. Éreztem rajta, hogy már nem sok hiányzik…

Sóhajaim egyre szaporábbak voltak, mert bár nem volt szükségünk levegő vételre, úgy éreztem megfulladnék, ha nem veszek levegőt. Nem láttam előre a következő lépését, tán mert az elhatározás is eléggé hiányzott, vagyis hirtelen ötlet volt, meg teljesen lefoglalt a…

Ahogy Alice megfordult és új pozícióban folytattuk, amit elkezdtünk, egyre feszültebb lettem. Úgy éreztem még közelebb akarom érezni apró testét az enyémhez. Míg mind a két kezem egyes testrészein foglalatoskodott, addig ajkaimmal újra lecsaptam nyakára, ezzel előcsalva belőle…

Örültem, hogy nem kell sokáig irányítanom, gyorsan tanul az biztos, hisz azonnal úgy érintett meg ott lenn, ahogy vágytam rá, és ez nem írható gondolatolvasói tevékenységére, mert még magam se tudtam elképzelni mit és hova kéne tenni…vagyis ez hülyén hangzott, de a…

Szinte az utolsó pillanatban hagyta abba férfiasságom kényeztetését, ezért egy pillanatra kellemetlen érzés járta át testemet a kielégületlenség miatt. Pár apró csókot lehelve hasamra újra találkozott tekintetünk. Mellkasomon ülve meredt rám kissé elgondolkodva, de jelen…

Sóhajtásai örömmel töltöttek el, mert fogadok, hogy nem hinné ezt nem igazán próbáltam még eddig, Jasper-en sem, csak most úgy gondoltam, miért ne veszítsem el a fejemet, és miért ne tegyünk mindent úgy, ahogy akár egy filmben is lehetne, melyet jó nézni és közben leutánozni…

- Akkor meg miért nem teszed ezt? – kérdeztem én is nyögések kíséretében. Nem is kellett neki kétszer mondani, szinte azonnal letepert, s kezeimet az ágytámlához kötötte. Kissé meglepődtem ezen a hirtelen tempóváltáson, de izgalommal töltött el, hogy most előtte fekszem…

Elnevettem magamat, és talán most először hallottam meg igazán csilingelő kacajomat, de teljesen egyetértek Edward-dal, vagyis hogy tökre el tudom képzelni Emmett felvilágosító beszédet, főleg azok után, amit Rosalie-val tesznek néha. - Akkor miért nem beszéltél valaki jobb…

Míg a fejemben Emmett szavai visszhangoztak, addig Alice a nyakam köré kulcsolva kezeit felhúzott ülő helyzetbe, és merengő arcomat figyelte. - Sajnálom, csak eszembe jutott valami, amit még egyszer Emmett mondott nekem a női testről. De te magad is ismered őt, szóval gondolhatod, hogy…

Lehet csak játszottam vele, húztam az idegeit, még mindig, de a liftben is bejött a dolog. Addig járattam az agyamat perverz együtt létünkről fantáziálva, hogy elültettem benne is a bogarat, hogy utána elveszhessek csókjában, és rájöjjek, hogy a képzeletem mégis csak határral…

Ismét alulra kerülve megéreztem Alice gyengéd csókjait a mellkasomon, légzésem felgyorsult és egy kéjes morgás tört fel a torkomból. Úgy éreztem, ez kissé felbátorította őt. Teljesen lázba hozott, s ez lassan már neki is feltűnhetett a nadrágom kitülemkedésén. Furcsán…