Éreztem, ahogy ujjai egy laza mozdulattal szedik le rólam a melltartót, és mintha beleborzongtam volna az érintésébe, pedig nem lehetett különböző a test hőmérsékletünk. Hallottam, ahogy melltartóm koppan a falon, és csak kuncogni bírtam ezen a hangon. Testem az övének feszült,…

Ahogy a kanapén Alice felém kerekedett valahogy megvilágosodott a dolog a fejemben: Hát haver... innen már nincs visszaút! Csókolózás közben a kezem a melltartójának kapcsához tévedt, s egy másodperc múlva már azon csodálkoztam, milyen könnyű is kicsatolni. A finom ruhadarabot…

Úgy érzem, mintha nekem is ez lenne az első alkalom, bár én eddig Jasper-rel is mindegyiket úgy éltem meg, mintha a legelső lenne, de ez most még másabb. Teljesen elveszek, csókjaink megőrjítenek, és szinte mohó leszek, nem akarom elengedni egy pillanatra sem, ahogy nem akarom azt se,…

  Szinte fedetlen kebleinek bámulásából az enyémeket gyengéden bitorló ajkak ráztak fel. A csók lágy volt, akár az első. Közben én csakis az imént elém táruló látványra bírtam koncentrálni. Apró kezei lassan bontogatni kezdték az ingemet, majd lassan lesöpörve…

Nem csinál semmit, én meg most már tényleg nem fogom leteperni, ami ebből a pozícióból pedig nem úgy tűnik, de mindegy. Végül megunja, és felkap, én meg viccesen ütögetem a hátát, hogy tegyen le, de csak mint egy kis aranyos húgocska, akivel játszadozik a nagy és erős bátyja.…

A landolás nem is volt annyira vészes, mint ahogyan elképzeltem, viszont az felbosszantott, hogy Alice kiforgatta a szavaimat, és zuhanás közben máris a kiszabadulásunk utáni együttlétünket tervezgette. Mikor a kabin megállt Alice egyenesen nekem esett, és elterültünk a vizes…

Jó a kifogás, de nekem nem jelent nyílt választ. Vagyis nehogy már az legyen a baja, hogy egy liftben vagyunk, ennyire nem lehetsz nyálas Edy… mit képzeltél, hogy előre eltervezett lesz az első alkalom, és rózsa ágy, meg gyengédség?! Ilyet nők képzelnek, de még sose…

Kezeit az ingem nyakán érzem, s közben közelebb húz magához és kérdőn néz rám. Most komolyan, mit vár tőlem? Az istenit, mégis csak egy liftben vagyunk. De mégis csak, akár a gondolatai, akár az én 100 éves viktoriánus életmódom miatt, kívánom őt, de még ő sem akarhatja,…

Nem szól semmit, pedig jó lenne, akkor lenne ötletem, hogy még mit vágjak a fejéhez. Hú, de felhúzott, legszívesebben én is bemosnék neki egyet, el tudom képzelni mit művelhetett, amiért Jasper kiütötte egy kicsit. Most már nem is tudom annyira sajnálni. Csak toporzékolok, mint…

Csendesen tűröm Alice szitkozódásait, a fejem már olyannyira hasogat, hogy inkább meg se szólalok. Még hogy a vámpírok nem éreznek fájdalmat... Igazából már vagy 5 perce fecsegett húgom, de a migrénemtől, nem igazán koncentráltam rá, így eléggé váratlanul ért a nyakamba…

- Még nehogy neked álljon már följebb! – kapok én is a haragon, nem mintha nem lenne igaza, de nehogy már itt bevalljam, hogy „igen Edward, tökéletesen igazad van és rettentően sajnálom a dolgot”. A nagy fenéket! És különben is, nem tiltakozott semmi ellen annyira,…

- Még, hogy én? Orvul meglesni? Nem tudom, ki kezdte ezt az egészet, és ne... ne tereld a témát azzal, hogy nem bírod kinyitni azt a nyavalyás ajtót. - Hirtelen én magam se tudtam, mi ütött belém, nem hogy szegény lány, akinek leordítottam a fejét. - Még, hogy én orvul...…

Mintha ő is megörülne, hogy nem kell tovább elviselnie a gondolataimat, de valamin nagyon elmerengett pedig. Miért nem én vagyok a gondolatolvasó, és ő a jövőbe látó, vagy nem lenne senki semmilyen se, és akkor csak ültünk volna itt sokat sejtető tekintettel meredve a cipő…

Egyre rosszabbak Alice gondolatai. Elképzelte a közös jövőnket, de legrosszabb nem ez, hanem az, hogy nekem tetszik. Nagyon aranyos, ahogy kéz a kézben szaladunk az erdőben, majd egy kis réten leheveredünk a nyíló virágok közé, édes szavakat suttogunk egymásnak, majd ajkunk csókban…