Az alsó ajkamba haraptam, ahogy kimondta, hogy „ennem kell” Rettentő szexi volt, vagy én vagyok túlontúl perverz, mert ez az egy mondata teljesen felajzott, de igaza volt, nem is erőlködtem tovább, és hagytam, hogy menjen, mert tudtam utána majd ő is fog pörögni, ahogy én. De komolyan, mintha fejemben tombolt volna valami, ami ki akar törni szörnyű börtönéből, és ilyenkor valahogy mindig megértettem az ilyen rituális táncokat, mert most én is tudtam volna ugrálni és forogni, majdnem mint egy ifjonc vámpír, aki először érzi meg a vért, és úgy érzi a világ is az övé.

- Kapsz hozzá még öt percet. – mondtam huncutul, majd egy csókot adott nekem, miután legördült rólam, én meg élvezhettem tovább a fű bársonyos simogatását.

- Legközelebb mondd majd meg neki, hogy tőlem nem kell félnie, és ami a legfontosabb, hogy be is mutathatnál neki engemet is. – komolyan, mint valami házsártos feleség, akit zavar, hogy nem ismeri a anyósát vagy még inkább a nővérét drága férjének, vagy rosszabb, a volt barátnőt, aki leszbikus lett, így nagyon jó haverok lehetnek a drágalátos urával.

- Nem kell magyarázkodnod, amennyi pillanatig láttam, ahogy elsuhan csillogó fekete bundájában, addig engem is lenyűgözött…de így hogy lesz szép bundám?! – mint valami elkényeztetett luxus kurva, de tényleg. Pedig igazából nem vágynék állati szőrre, de egyszer próbáltam már bundát, és olyan furcsa az egész, ahogy a finom és puha szőr befedi az egész testet…

Komolyan, már kezdem azt érezni, hogy igenis elpirulok a sok bókjától, amit ont magából, de direkt csinálja, bár ő alapvetően ilyen, szóval egy szavam se lehet, ebben a korban élt. Mióta tartogathatta magában ezeket a szavakat?! De ő mindig kedvesen szólt mindenkihez, de akkor miért nem tűnt fel sohasem ahogyan ejti a szavakat, és egyáltalán amiket mond?!
- Na, de Edward…a végén még tényleg olyanok leszünk, mint Rosalie és Emmett…csak a szex…bár be kell valljam, tetszene a dolog…több rejtőzik benned, mint gondolnád, vagy amit én el tudnék képzelni. – feleltem pimaszul, de csókja megint kibillentett a gondolatmentemből…és még mindig csak hitetlenkedésre késztet a dolog, de igaza van, a világ legjobb álmában vagyunk, de én, mint angyal?!

Végre eljutottam odáig, hogy feltegyem az oldal díjait.

 A köszönet Gitkának =)

1. Ketten írjuk a blogot, Kitti és Lilla.
2. Kitti Pécsett, Lilla Szegeden lakik.
3. Egy szerepjáték során ismerkedtünk meg, ahol szintén mi játszottuk Edwardot és Alice-t.

Akiknek továbbadjuk:
Egyenlőre még nem tudjuk kinek adjuk tovább, majd kiegészítjük.

Köszönjük szépen Gitkának, hogy gondolt ránk.
1. Kitti minden szabadidejében zenél (gitár és zongora)
2. Lilla Ki vagy Doki lázban ég  =)
3. Talán mondhatom, hogy mind a ketten odavagyunk Robert Pattinsonért.
4. Kitti legnagyobb célja, hogy híres zenész legyen.
5. Kitti twitter és facebook függő 6. Lillának nincs kedvenc filmje, a hangulatától függ.
7. Mind a ketten szeretnénk, ha több kritikát kapnánk.

Akiknek továbbadjuk:
Csak ugyanazt tudom írni, mint előbb, majd kiegészítjük.

Komolyan, annyira fel volt pörögve, mint egy kisgyerek a sok cukorkától, azért jó érzés volt, hogy örömöt tudtam neki okozni, vagyis eddig is úgy tűnt, hogy tudtam őt boldogítani valahogyan…és erre a gondolatra elnevettem magamat, és még a fejemet is lehajtottam szégyenemben. Na, de ez a boldogsága valami egészen más volt, és kezdtem azt érezni, amit Jasper eddig csak a képességével tudott elérni, a mérhetetlen harmóniát, a leírhatatlan boldogságot.

- Szerintem az se nagy baj, ha itt is játszol. John annyira megörült neked, hogy vétek lenne itt hagyni egy ilyen jó embert. De ha egyszer meg mondjuk beljebb költözünk, valami központibb helyre…ott egy kis eldugott bár…lehetnék pultos… - vetettem fel, de valahogy láttam rajta, hogy ez az ötlet nem nagyon nyerte el a tetszését, mert akkor mindenki engem figyelne, ő nem tudna a zongorázásra koncentrálni, és nem akarok keresztbe tenni neki.

- Tudom. – vetettem még oda félvállról, majd helyet foglaltam. Igazából nem akartam nagyon feltűnő helyre ülni, csak annyira akartam látszódni, hogy Edward lásson engem. Lehet nem vagyok valami kabalája, vagy nem akartam, hogy azonnal kiszúrják, hogy a barátnője vagyok. Egy férfi mindig is vonzó, ha úgy tűnik, hogy megkapható, aztán olyan izgalmas azt mondani, hogy „Sajnálom lányok, de ő az enyém”. Jézusom, de gonosz vagyok, de egyszerűen megőrülök érte, és amikor elkezd játszani, egyszerűen megborzongok. Énekel, és bársonyos hangja tetőtől talpig átjár. Komolyan megfeledkezem magamról, mert még a sörbe is belekortyolok. A fene enné meg, hogy nem érzek ízeket, mert ez a sör rettentően jól néz ki, és bár leírás szerint elvileg a barna sörök kesernyések, mégis édesek, annyit érzékelek, hogy kellemesen bársonyos lenyelni belőle akár egy kortyot is.

Meg se tudtam szólalni, Alice máris berángatott a bárba. Először azt hittem ugyan olyan társaság fog minket fogadni, mint az utóbbi alkalomkor, de nagyot kellett csalódnom. Hétköznapi emberek voltak, akárcsak akiknek mi akartuk kiadni magunkat.

Aztán a tekintetem a sarokban pihenő fekete, nyitott tetejű zongorára tévedt. Ó istene, még a látványa is hiányzott. Legszívesebben már egyből oda ültem volna, de ekkor észrevettem, hogy Alice eltűnt mellőlem. Körbenéztem, aztán a pultnál már észre is vettem, amint a csapossal próbál beszélni.

 - Jaj, nagyon jól tudod hogyan is értettem a büntetést… - húztam föl a szemöldökömet édesen, de végül hagytam, hogy most inkább csináljunk valami sokkalta emberibbet. Így hallgattam rá és felkeltem, persze nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a nyakát majd legközelebb még inkább irritáljam, mert úgy tűnik neki is kellemes.

A zacskókhoz léptem, amibe nagy hirtelenjében pakoltam bele a cuccokat, amikor… a torkom is összeszorul, ha eszembe ötlik mi zajlott le a reptéren, bár furcsa módon az egész olyan távolinak tűnik már. De megint csak ott vagyok, hogy fogalmam sincs mit vegyek fel. Előkapok egy pólót, egy közönséges sima pólót, csak remélhetem, hogy nem Edward-é, mert így ömlesztve nem is tudom melyik kié, és egyáltalán én mit is vásároltam?! Felkapom a farmert, majd a laposabb kis topánkát húztam fel, és magamhoz kaptam a kabátomat, meg a sálat és feltettem két nagy karikát a fülembe, meg pár karkötőt is felhúztam. Persze a kabát előtt megálltam a tükör előtt és rendbe szedtem a hajamat, igazából csak simán kifésültem, amúgyis untam már, hogy így tüskésen meredezik oldalra.

- Szerintem mehetünk is. – mondtam, és kicsit körbefordultam, hogy szemügyre vehessen.

És igen, nem nagyon tudtam mit mondani, a szokásos sablon szövegnél, hogy mi a helyzet velem, vagyis Emmett nagyon jól tudja mennyit csacsogok, szóval úgyis beszámolok neki minden apró…pontosabban minden fontos dologról, de Edward nem sokáig maradt távol, és azonnal megcsókolta a nyakamat mögém settenkedve.

Ezt komolyan nem fogom soha megszokni, de a legjobb értelemben. Mert ahogy megéreztem ajkait, majdnem ledobtam a telefont, vagyis kicsúszott a kezemből, és rögtön futott végig testemen a bizsergés. Azon gondolkodtam vajon mennyi ideig lesz ez így, persze nem kéne ilyeneken agyalni már előre, de érdekelne, hogy meddig lesz képes belőlem kiváltani ilyet, csak egyetlen csókjával is?!

- Ne nevess, Te aljas… - mondtam tettetett fenyegetéssel, de úgyse tudtam volna most mit mondani nagy hirtelen, így jobb is volt, hogy átvette a telefont, de nem nagyon eresztett, átfogta a derekamat, és félig vizes meg törülközőbe csavart testem nekifeszült a mellkasának.

Hallgattam mit beszélgetnek, a válaszokat tisztán hallottam, de nagyon jól értettem a feltett kérdéseket is.

Miközben megágyaztam és leszedetem a támláról a kötelet, mosolyogva figyeltem Alice látomását. Egyre izgatottabb vagyok már a bár és a tanítás miatt. Talán a takarítás után inkább a munkahelyeket kellene intézni, hisz ha én magam akarok egy saját bárt, lehetőség szerint minél előbb, akkor keresni kell egy helyet, amit kivehetnék és berendezhetnék. Már meg is jelent előttem a hely, lesz egy hosszú faberakású pult, felette végig poharak, az egyik sarokban egy zongora… Már nagyon várom.

- Mit szólsz, baby, nem kéne pár napra hazalátogatnunk? Hiányzik Edy, itt nincs kit szekálni, csak te és én, és ugyebár mind a ketten tudjuk, hogy ez annyit jelent, hogy csakis piszkos dolgokat tudok itt csinálni. – Rose és én ekkor épp a hatalmas franciaágyunkban feküdtünk, s hosszú, szőke fürtjeivel játszadoztam. Kedvelem Alaszkát, finom a husi, sok a medve, nem is kívánhatnék többet, de azért mégiscsak hiányoznak az otthoniak. Rose-t nem lehet ugratni, mert ő már egy apró hecctől is megharagszik, és annak semmi jó nem lesz a vége, szó szerint, hisz olyankor képes és levegőnek néz, azaz semmi szex. Ezt senki sem akarhatja…

Ahhoz képest, hogy másodjára csináltam ezt, és igazából egy enyhe undor is eltöltött evvel kapcsolatban, nagyon is tetszett, még inkább meg az, ahogy láttam a reakcióját, hogy a levegővétele egyre szaporább, hogy szinte a lepedőbe markol. Próbáltam pornófilmes élményekre hagyatkozni, mert ilyen szempontból elég szűzien álltam a dologhoz, hogy mi is fog történni ilyen esetben a beteljesülésnél. Mégis olyan természetesen jött az egész, hogy elvélvezett a számban, és valahogy tetszett, pedig emlékszem, amikor késő magányos estéken, ami azért Jasper esetében nehezen fordulhatott elő, de volt, hogy egyedül maradtam, mindig is elfordítottam a tekintetemet erről a jelentről. Eszembe ötlött, hogy vajon hogy nézhet rám ezek után Edward, minek tarthat?!

Felszisszentem, ahogy a tejszínhab a testemhez ért, de nem azért mert hideg lett volna, úgyse érzékeltem volna a hőmérsékletet, de azt pontosan éreztem milyen puha, könnyed és selymes. Ahogy nyelve lassú mozdulattal indult meg testemen, végképp felkorbácsolt, a testem könnyed gyönyöröktől hullámzott. Emberként csuklómat már felhorzsolta volna a kötél, és lágyan csöppent volna ki belőle a vér, és öntött volna el a mámoros fájdalom.

- Majd meglátod – mondtam csibészesen, majd a már felrázott tubus tartalmát különböző mintákban a hasára és a mellkasára fújtam, aztán lassan elkezdtem lenyalni a köldökétől kiindulva. – Hm, fincsi… - kacsintottam rá. Nagyon lassan, gyengéden érintettem őt nyelvemmel. Néha felnézve arcára láttam, hogy bármit megtenne azért, hogy végre magamévá tegyem, s ne csak hergeljem őt. Be kell, hogy valljam, én se bírtam már sokáig, hisz csupán a látvány, ahogy előttem elterült mezítelenül és kikötözve, már ez is az egekig korbácsolta az iránta érzett vágyamat.

Miután lefogta a lábaimat, azonnal szabadított meg a fehér neműmtől is, mely az utolsó ruhadarab volt már csak rajtam. Komolyan kikészített, és már kezdtem megszánni, amikor én rútul ugyanígy az idegeit tépáztam, de én csak próbálgattam magamat, feszegetve a határokat, és megtalálva az övéit. Hisz tényleg sose elégítettem még ki senkit sem, nemhogy Jasper-t, orálisan! És most én is majdnem megőrültem, és alig bírtam magammal, szinte csak pillanatok választottak el a gyönyörtől, de egyszercsak felpattant rólam is, meg az ágyról is, felszedte a ruháit, és elrohant, ott hagyva engem kikötözve, mezítelenül.

- Edward…Edy…EDWARD!!! – kiabáltam utána, hisz megint csak nem értettem mit tervez, hova ment, mi juthatott az eszébe. Bár gondolatolvasó lehetnék, mert hiába ez a jövőbe látás, fogalmam se volt róla, hogy mi a fene ütött belé és hova rohant el ilyen sebesen, pontosabban hova izzította be az autót.

- Ó, még verekedsz is? Na, várj csak – mondtam gonosz mosollyal, aztán erősen lefogva lábait, hihetetlen lassúsággal szabadítottam meg az utolsó ruhájától. Amint nyelvem a legérzékenyebb pontját érintette, egyre gyakrabban hagyták el nyögések a száját.

Valóban jó érzés volt figyelni, ahogy a teste lassacskán a gyönyörtől vonaglik alattam. Én is ugyanazt játszottam vele, amit ő velem a legelső alkalomkor, csupán egy cérnaszál választotta el a beteljesüléstől, mikor abbahagytam kényeztetését.

- Na, de Edward… - mondtam huncutul, és megint csak örülni tudtam annak, hogy nem vagyok képes elpirulni, mert megjegyzése igenis zavarba hozott. Komolyan én hoztam ki belőle ezt az állatot?! Vagy csak az a lény voltam, aki kiszabadította magányos börtönéből?!

- Te meg sosem fogysz ki a bókokból… bár ahogy nézel rám, az is teljesen kikészít. – feleltem, szembe kerülve vele, és esküszöm szebb volt, mint amit a tükör mutatni tudott belőle.

Magához húzott erősen, hisz már minek finomkodni, nem hallhat meg senki, vagy zavarhat meg valaki, és különben is, semmi bajom sem fog esni, és mindenek felett, erre vágytam a legjobban…és a csókjára, hogy nyelvünk egymásra találjon és finoman kényeztessék egymást.

Kellemes érzés járta át testemet, amint a kádban szorosan hozzám simult. Olyan jó volt ennyire közel érezni magamhoz apró testét.

- Kellemesebb nem is lehetne, bár… - Mosolyogva haraptam el a mondat végét.

A megjegyzése még nagyobb mosolyt csalt az arcomra, ám a következő pillanatban már fel is pattant mellőlem, majd egy törölközőt csavarva maga köré kisietett a fürdőből.

Megcsóválva a fejemet, egy pillanatra elmerültem a vízben, majd kimásztam a kádból, és egy törölközőt tekerve a derekam köré én magam is visszaindultam a hálóba. Persze a kötél is jött velem.