- Minek várjunk…és amúgy sincs jobb ötletem… - feleltem huncutul, és megkörnyékeztem megint csak, mint valami védtelen áldozatot, pedig Edward egyáltalán nem hasonlított valamiféle szőrös kis nyuszikára vagy ilyesmi, bár sokat változott, de a dolgok történése előtt se volt egy kis háziállat, maximum egy szelídítésre váró alapjáraton jámbor élőlény. Na, ezt jól megmondtam.

- De… - szóltam volna utána, mert csak úgy elrohant, egy apró csók után. Nem értettem, jó persze, kicsit ki lehet már akadva, hogy egyfolytában csak AZ-t akarom, de annyira kívánom, mint valami jó minőségű drogot, és csak egyre többre vágyom belőle.

Egy darabig vártam, hátha visszajön. Volt eszembe, hogy utána menjek, de inkább legyintettem egyet, hisz muszáj lesz nem ennyire ráakaszkodnom, de jobb lenne, ha ezt közölné, és nem csak így elmenne.

- Egyből a dolgok közepébe.

– A fejemet csóváltam, s közben mosolyogtam. Derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, majd egyik kezemmel végigsimítottam arcán és ajkain. – Várj meg itt, egy pillanat és visszajövök. – Választ se várva nyomtam egy csókot szájára, majd kisiettem a nappaliba.

Az imént ledobált fóliák között megtaláltam, amit kerestem. Már az előbb is megakadt rajta a szemem, a földön egy vastag kötél hevert. Kibújva a kapucnis pulóveremből, már csak egy fehér pólót és farmert viselve, kezemben a kötéllel indultam vissza Alice-hez a hálóba, aki már tűkön ülve várt rám.

- Házavatás, egy párnak így illik. – akadékoskodtam, már nem is érdekelt annyira a házaság intézménye. De már fel is kapott, és benn is voltunk a lakásban, ahol aztán az ajtót egy laza mozdulattal becsukva nyomott a falnak, egy olyan heves csókkal, hogy én éreztem magamat olyasfajta bendzsának, mint ő a legelső érintéskor. Vagyis tisztában voltam mindennel, de váratlanul ért ez a hirtelen jött vad csók, és nem nagyon eresztettem volna, nem bírtam, még az is megfordult a fejemben, hogy ilyen erővel kilökjük a falat, vagy ajkaink már sosem szakadhatnak el egymástól.

- Azt nem az esküvő után szokták? – kérdeztem mosolyogva, lassan sétálva felé. Válaszra se méltattam, felkaptam, majd körülnézve, vámpírsebességgel berohantam vele a házba.

Bent szinte körbe se néztünk, az ajtó mellett a falnak löktem birtokba vettem édes ajkait.

A repülőn nem csókolhattam így, ilyen nagy szenvedéllyel, de most, hogy már csak mi vagyunk ketten, most már mindent szabad. Már az sem érdekel, hogy elhagytuk Cullenéket, az se érdekel, hogy Alice megcsalta a fivéremet, az se érdekel, ha ezután a pokolra jutok, mert boldog vagyok, végre egy olyan személy mellett lehetek, aki talán viszont szerethet engem, úgy ahogyan én őt.

Jézusom, komolyan egy nem létező remegést éreztem a lábamba, és még egy különös melegséget is az arcomon, ahogy kimondta, hogy Mr és Mrs…még Jasper-rel való kapcsolatomkor se használtam konkrétan így, az iskolán kívül. Szóval olyan fura volt, és az Ő szájából, felettébb érdekes, lenyűgöző, és kellemesen borzasztó, ami így elképzelhetetlen, de komolyan, kicsit ijesztő volt, mégis a szó legjobb értelmében.

- Jaj, ha gyalog kéne mennünk, az se zavarna, tudod jól…a lényeg, hogy veled együtt mehessek, és akár el is tévedhetünk, vagy bóklászhatunk napokig, nem érdekel, csak itt legyél mellettem. – persze kezdtem kicsit érezni, hogy lehet nyálas vagyok, vagyis nőből vagyok, és azokhoz ilyen szavak illenek, de mégis Jasper gúnyolódása nem hagyott nyugton. De Edward viszonozta ezeket a szép szavakat, és ez bátorított.

- Hm… Mr. És Mrs. Greene… Edward és Alice Greene. Nekem tetszik. Jól hangzik így együtt – csókoltam meg őt újra, már vagy századszor az út során.

Hihetetlen volt Alice izgalma. Mikor megérezte, hogy lassan landolni kezd a gép, szint majd kiugrott a bőréből örömében.

- Limuzinra nem futotta, de egy bérelt autó már vár ránk a repülőtéren. Ne aggódj, minden fontos dologról gondoskodtam – jelent meg arcomon egy csibészes mosoly, melyet mindig is annyira kedvelt.

- A meglepetésedet még nem tudtam elintézni, de amint lesz időm az is meglesz. Mindent a maga idejében…

- Jó, hogy nem Manson-t mondasz, hogy egészen biztosan gyilkosnak nézzenek. Vááá…- játszok el egy halk sikolyt, mint valami béna horrorban, és próbálom őt megijeszteni, de ő csak értetlenül néz, hát most már tuti végiggondolja, hogy lehet nem voltam jó választás.

- Vagy kéne valami egyszerűen logikusan angolos… Potter…vagy Diggory, esetleg Rice vagy Pattinson esetleg Greene… és jöhet majd a Mr és a Mrs szólítás, de izgalmas lesz!!!- merengek el, mert igazából ebből a névválasztásból nem vagyok valami jó, amúgyis a személyazonossággal kapcsolatos dolgokat, mindig Jasper intézte.

Figyeltem, amit mond, de féltem, hogy csak azért mondja, hogy ne csüggedjek, vagyis nem akartam itt sajnáltatni magamat. De szimplán nem tudtam elhinni, hogy ez velem történik, hogy eddig észre se vettem Edward-ot, pedig mindig ugyanígy mosolygott, szemei ugyanilyen színben pompáztak… bár viccesen nézett ki így a vágytól túlhevülve, lángolt benne valamiféle tűz. Mézesen aranyló szemében megbújt egy-egy sötét fekete szín, sötét, magával rántó bujaság. Tessék, és megint csak a szexre tudtam gondolni! Hát nem lesz valami változatos az életünk: én itt rinyálok, aztán szeretkezünk, majd megint csak óbégatok és megint szex…ezt hosszú távon nehéz lesz elviselni, nemhogy örökre.

A női gondolkodás…

-Alice, kedves! Most mondok neked három dolgot. Az első, zárjuk le ezt a Volturi dolgot. Minek zargatni őket? Örüljünk, hogy nincs összetűzésünk velük, ami miatt háborúzni akarnának. A második, ami Bellát illeti, semmi közöm nincs hozzá, csupán hálát érzek iránta, amiért úgy döntött Forksba jön, és ezzel megzavarta a nyugalmas, lassan már az unalmashoz közelítő életünket. És ez egyben már a harmadik, nélküle nem lehetnék most itt… veled. Hidd el én sem az a srác vagyok, aki begubózva bámult ki az erdőre üvegfalon keresztül, aki naphosszat csak a zongora billentyűit püfölte, csakhogy lefoglalja magát, amíg a testvérei a szerelmükkel lehettek.

Komolyan, el se hiszem, hogy elhagyom Forsks-t, vagyis elhagyjuk, és még mindig olyan fura, hogy kettőnkről van szó, és nem csak én, bár én magamtól el se mentem volna, hisz ott azért kényelmes volt, és Jasper is elég jól befészkelte ott magát, bár ha én költözni szerettem volna, úgyis jött volna utánam, mint valami hűséges kutya. Bár most körülbelül én is ezt teszem szegény Edward-dal, hisz türelmetlenül várom, hogy csatlakozzon már hozzám! Persze nem akarok nagyon ráakadni, nehogy ez miatt eltaszítsam magamtól, de most olyan jó ez az egész! És úgy érzem, mintha legalábbis ember lennék és minden perc, amit nem mellette töltök, elvesztegetett idő. Ez a mosdóban való szeretkezés is…hisz ki tudja mikor leszünk legközelebb repülőn?! Bár le kellett higgadnom is a reptéren történtek után.

Még mindig alig akarom elhinni, hogy ez az egész velem történt meg. Ez az új élet egy teljesen más embert formált belőlem. Eddig én voltam úgymond a család fekete báránya. Mindenkinek megvolt a maga párja, én viszont egyedül voltam. És pont emiatt jött a változás. Most talán kicsit furcsa azt mondani, hogy annak a lánynak, akit Alice megjósolt nekem, Bellának köszönhetek mindent. Nélküle sose jöttünk volna rá Alice-szel, hogy talán lehetnének másként is a dolgok.

Próbált féken tartani, de ahogy megérintett, ahogy megcsókolt, valami elszabadult belőlem, valami hajthatatlan, eddig számomra is ismeretlen ösztöni lény, valami vadállat, aki lehet mindig is bennem lappangott, és szabadságra áhított. Jó volt újra magamban érezni őt, jó volt, ahogy a mozgás egyre gyorsabb volt, alig kaptam levegőt, próbáltam valahogy megkapaszkodni a mosdókagylóban.

Alice üvöltését próbáltam egy csókkal visszatartani kisebb nagyobb sikerrel. Az érzést még mindig nem tudnám szavakba önteni, ahogy testünk egyé válik, s úgy mozog tovább. Mozdulataimat felgyorsítva igyekeztem minél előbb a csúcsra juttatni Alice-t, persze csakis a körülmények miatt. Ha most nem egy repülőgép mosdójában lennénk, valószínűleg kénye-kedve szerint kényeztetném őt, míg azért nem könyörögne, hogy tegyem magamévá. Szinte meg is jelent a szemeim előtt a jelenet, ahogy kikötözve fekszik az ágyban alattam, és könyörög szavak nélkül.

Hirtelen fordultam hátra, persze csak későn jutott eszembe, hogy akárki is bejöhetett volna, én meg csak így lengén öltözve tetszelgek a tükör előtt, mintha legalábbis valami randevúra készülnék. De valami őrült ötlettől vezérelve ültetődött el fejemben a gondolat, hogy a leglehetetlenebb helyeken, bár ez most elég sablonos, szóval izgalmas helyeken kéne szeretkeznünk. Elég jó életcél, nem?!

- Csak annyira, amennyivel bele tudlak ebbe rántani. – mondtam, és ajkaimat már egy sóhaj hagyta el, ahogy csókját éreztem a nyakamon. Sose gondoltam volna, hogy érzékeny pontom lehet a nyakam, még sose csókoltak itt, de Edward kedvenc területe volt, és így mondhatni a védjegyévé vált, és az én megbénítási pontommá. Mert ezek után nem tudtam semmire se koncentrálni, szavak képtelen voltak elhagyni ajkaimat, egyre inkább csak vágytam arra, hogy vele legyek.

- Te teljesen meg vagy őrülve – mondtam mosolyogva, mikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót, majd hátulról átöleltem, és lecsaptam a nyakára. Közben kezeim a maguk útjára tértek. Az előző éjszakánkon alaposan megjegyeztem, hogy hogyan érintsem meg ahhoz, hogy neki jó legyen. Lehajtottam a wc tetejét, majd ráültem, és az ölembe ültettem. Vadul kezdtük csókolni a másikat, nyelvünk találkozott.

- Nyugi, csak húztalak a pénz miatt… de tudod, utálom a meglepetéseket, vagyis imádom, ha ki tudják játszani a képességemet, és ez zavart jobban, pontosabban örültem neki. Na, ebbe én is belezavarodtam. – mondom, majd figyelem, ahogy jót kacarászik rajtam, így küldök felé egy grimaszt.

Aztán hallgatom az elképzelését, pedig már annyiszor átbeszéltük ezt, de olyan hihetetlen is, meg minden. Annyi ember szeretne örök életű lenni akár, vagy valami sztár, és kiszakadni unalmas hétköznapi és sablonosan egyforma életükből, én viszont, vagyis mi…már megint elfelejtettem majdnem, szóval mi meg épp arra vágyunk, hogy egyszerűek legyünk.

 - Ami a pénzt illeti csak a repülőjegyeket vetted te, maradt még nekem is. Miután Londonba érünk és lesz lakásunk és állásunk én magam se akarok úgy élni, mint Forksban. Nem kell a tőzsdét lesned állandóan, én magam akarom megkeresni a pénzt. Szóval tényleg úgy szeretnék élni, mint egy átlag ember.

- Öhm… köszönöm, már kezdett zavarni, hogy furcsán néznek rám a telefon miatt az emberek. Úgy látszik te mindenre figyelsz – mosolyodtam el.

Jaj, a csókja, annyira megnyugtatott, és minden bajom tovaszállt, de komolyan. Úgy éreztem magamat, mint aki egy álomba csöppent, de nem olyan Csoda országba, hanem oda, ahol minden tényleg tökéletes, és nem felfedezésre vár, mert biztos talaj van a lábam alatt.

Ahogy Rose-t említett azonnal lekaptam a parókát, és megráztam a fejemet. Nem akartam már semmi olyanra gondolni, ami odaköt Forks-ba, ahhoz a lakáshoz, az erdőben, ahhoz a családhoz.

- Felejtsd el az egészet, rendben? Kezdjünk tiszta lappal egy új életet. Csak te és én… - suttogtam Alice-nek.

- Uram, valami gond van? – jött oda hozzánk egy stewardess. Körbenéztem, s láttam, hogy többen is minket figyelnek.

- Sajnálom, a barátnőm retteg a repüléstől. – Rávillantottam a nőre egy féloldalas mosolyt, majd újra Alice-hez fordultam.

- Be kell kapcsolni az öveket, lassan felszállunk – mondtam neki. – Várj, segítek.

Alice kissé magába roskadt az események miatt. Megértem, hiszen a saját férje úgy bánt vele, mint egy kutyával. És részben ez az én hibám is, mert mégis csak ketten léptünk félre. De túl kell lépnünk ezen.

Olyan borzalmas volt az egész, én csak lesokkolt állapotban, a falnak vágódva figyeltem, ahogy Jasper Edward-ra veti magát, de valahogy képtelen voltam felállni és a segítségére sietni. Válaszként úgyis még egy ütést kaptam volna, vagy lehet egy jól kimért harapást, és akkor Edward figyelme egy pillanat alatt terelődik el, és így Jazz azonnal lecsaphat rá is. Láttam a mozdulataiban, hogy egy laza mozdulattal ketté tudna mindkettőnket tépni egy pillanat alatt. Sose láttam még ilyennek! Nem tudtam megérteni mi értelme a nagy mészárlásnak, ha engem sem akar élve látni már?!

Segítenem kell, mert ha már őt elveszítettem, Edward-ot nem akarom!

Ám ekkor szerencsére megjelent Esme és Carlisle, és hős apánk mégiscsak a segítségünkre sietett.

Én még mindig ledermedve hallgattam újdonsült kedvesem monológját, egy szót se tudtam nagyon szólni, mert úgy éreztem a félelem még a torkomban van, tényleg sose láttam még ilyennek Jasper-t!

Szinte vezetnie kellett, hogy el ne essek, és hogy a lábaim pontosan kövessék az utat, de végül felszálltunk a repülőre, és én majdhogynem sírásban kitörve, borultam a nyakába.

- De mi van, ha utánunk jön?! Látszik, hogy nem adja föl! Bosszúért kiált a fájdalma, amiről egyedül én tehetek… - mondtam sírós hangon, hogy majdnem mindenki minket nézett, persze nem az együttérzés legtöbb jelével, hanem kíváncsian, hogy milyen szappanopera részesei lehetnek.

Hirtelen Edward jelent meg a semmiből, pedig már kezdtem feladni a reményt, és gyűjteni az erőt, hogy támadjak, de valahogy képtelen voltam megmozdulni, de ha kell, én megölöm!

Már épp bennem volt, hogy felállok, ha bár láttam, hogy épp egy pofont készülne adni, bár nem lehettem benne biztos. Szerintem ő se tudta pontosan mit tegyen velem, magának akart, de el kívánt taszítani is, valamiféle elégtételre vágyott, fájdalmat akart okozni, és valahogy ennél a résznél bizonytalanodott el mindig. Mert beleőrült volna a kínba, így is szenved eleget a vérszomja miatt, érezte eleget meggyilkolt áldozatainak fájdalmát, legbelül egy nagyon eldugott helyen, és nagyon apró módon, de csak szeretett még.

Egy pillanatra megrémültem, mikor szem elől tévesztettem Alice-t, de aztán megpillantottam,a mint felkapott egy kockás inget, meg valahonnan szerzett egy szőke parókát.

A fémdetektorokon szerencsémre gyorsan átjutottam. Aztán már csak annyit észleltem, hogy Alice gondolatban kiabál nekem. Keresni kezdtem a tömegben és meg is pillantottam, amint Jasper maga után rángatja. Kijátszva a biztonságiakat utánuk eredtem, ám egy figyelmetlen pillanatomban Carlisle termett előttem, szigorú tekintettel, mögötte a félénk Esmével. Ő legalább aggódott értünk.

Nem értettem miről beszél, csak néztem rá zavarosan, de az ő tekintetéből se tudtam kiolvasni semmit. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik, ahogy azt se értettem, hogy miért nem láttam előre?! Biztosan kijátszották a dolgot, csak elindultak egy sima sétára, és egyfolytában váltogatták az elképzelésüket. És lehet annyira hidegen hagytak már, hogy észre se vettem, ha be is férkőztek látomásként az agyamba. Bár először fogalma se volt kikről is beszél pontosan, hirtelen még a Volturrik is eszembe jutottak, hisz milyen könnyű lenne most nekik magukhoz csábítaniuk, de lehet ez most talán még rosszabb lesz, mintha vörös szeműék közelítenének.

Engedelmeskedtem parancsának, bár fogalmam se volt hogyan oldjam meg, hisz Jasper egészen biztosan ki fog szúrni, ismeri az illatomat, elég jól ahhoz, hogy egy pillanat alatt kerüljön a közelemben. Annyit tehettem, hogy elkezdtem összpontosítani rá, de kavarogtak a fejében az elképzelések, taktikázott, hisz katona volt. Talán ő volt az egyetlen, aki ki tudott játszani, így nem pazarolhattam az időnket vagy bízhattam a képességemben.